Nagy az Isten állatkertje...
és beteg és gyógyíthatatlan!
Az emberi gonoszság egy apró kis mérgező szeletéről írok most.
Minden nyáron a ház melletti kukoricásban találok fájdalmasan nyávogó koszos, izzadt, magzatvíztől ragacsosan kuporgó kiscicákat. Folyamatosan próbálom menteni az életüket, 3 óránként mesterséges tápszerrel szoptatva (éjszaka is), langyos vattával a hasukat simogatva eljátszani nekik, hogy szép az élet. Nehéz küzdelem ez főleg ha úgy teszik ki őket "embertársaink", hogy még a kolosztrumot sem szopták ki. Most a szomszédasszonyom talált ilyen szeretetcsomagot, 7 db fekete gombolyaggal. Szerencsére ők már nagyobbacskák, így eszegetnek maguktól. Nekem csupán meg kellett őket szabadítanom a macskanátha vírusaitól és a bolháiktól. Etus pedig odaadóan istápolja őket!
és a non plus ultra...
Olykor a Lidl-ben vásárolok, van ott egy nagyon kedves fiatal srác akivel néha beszélgetünk, állatokról, kóbor állatokról. Ma a következőt mesélte:
"Képzeld el, újból van egy pártfogoltam. Befogadtam egy DEGU-t, akit kitettek az utcára, az OTP ablakának a párkányán dekkolt szegény egy szelet paradicsommal és paprikával."
Apám...az 1. homeless degu (vagy kitudja, lehet, hogy a századik).
"Mondom neki, milyen rendes dolog volt tőle, hogy hazavitte és tanácsként hozzátettem, vigyázzon a deguk cukorbetegségére."
"Igen, igen tudom. - válaszolt"
"Hmmm...meglepő! Ügyes vagy!" - mondtam.
Elképedve mentem ki az üzletből, de nem is tudom, mit csodálkozom. Tényleg nagy az Isten állatkertje!
